Arló régi képeken

Arló története

Községünk, a kistérség egyik legnagyobb határával rendelkező és legrégebbiek közé sorolt települése. Kezdetleges település a magyarság ideérkezése előtt is lehetett már a helyén, de mai névvel a XI. század elején jöhetett létre. A környező települések (Járdánháza, Disznósd, Nádasd) Arló határából váltak ki.


A község a királyi várszervezet kialakítása során szerveződött és a létrehozásban szerepet játszó Bors (Miskóc) nemzettség nevéhez fűződik. A Miskóc nem több tagjának emlékét őrzi a község helynév anyaga, de szép számmal megtalálhatók a szláv eredetű szavak is, melyek bizonyítják a honfoglalás kora előtti létet. Okleveles említés csak megkésve jelentkezik. Az 1268-ban létre-jött oklevél azt bizonyítja, hogy Arló a Miskóc nembeli Tamás és Péter öröklött birtoka. A XV. Században a Csobánka, Füzesi családok a birtokosok, de részbirtokkal rendelkeztek a Rátold nembeli Pásztóiak is. A későbbi korokból elsősorban adománylevelek (Mátyás király) és egyházi iratok maradtak fenn.

Nevének eredete ma is vitatott. A tudományos név-szófejtés álláspontja szerint a község neve az "orilu" ó-szláv, sas szóból származik, mely feltehetően egy személy nevét jelentette és e névből alakulhatott ki a helynév.

Az első telepesek fakitermeléssel foglalkoztak, hiszen bővében volt a vidék az erdőnek. Ez a foglalkozási ág több száz évig fönnállt, mégnem a Rimamurányi és Salgótarjáni Részvénytársaság megalakulása a XVII. században nagy befolyást gyakorolt a régió etnikai összetételére.

 

Az őslakosok mellett nagyarányú cigány és alföldi ember vándorolt a régióba és települtek le a környékbeli falvakba. A cigány szokásrendszer és összetartozás miatt bizonyos településeken nagy számban jelentek meg, míg másokat teljes egészében elkerültek. A község a kedvelt, és keresett települések közé tartozott, így alakulhatott ki a napjainkban már közel 50 %-os cigány kisebbségi arány.

Az ózdi székhelyű gyár nagy felszívó erőt jelentett a képzetlen munkaerő számára, itt szinte mindenki el tudott helyezkedni, kevés volt a századfordulón és az azt követő években a szegény ember.

A borsodnádasdi üzem létrejötte méginkább biztosította a foglalkoztatási feltételeket, így lényegében az államosítás után is tisztes megélhetést nyújtott mindenki számára a nehézipar.
Néhány család kivételével mindenki az iparból élt, így hatalmas csapást jelentett a nehézipar összeomlása és a borsodnádasdi, ózdi harapófogó teljes egészében megváltoztatta a község szociális képét.

A lassan lábadozó faluból ma több százan vállalnak munkát a fővárosban és a megyeközpontban.

To play, press and hold the enter key. To stop, release the enter key.